• Füleki vár állami műemlék (Fotó: Schnelczer Zoltán)
  • Vigadó (Fotó: Illés Gábor)
  • Berchtold-kastély (Fotó: Schnelczer Zoltán)
  • Városi Park (Fotó: Schnelczer Zoltán)
  • A Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt templom és ferences kolostor (Fotó: Schnelczer Zoltán)
  • Nógrádi Turisztikai Információs Központ (Fotó: Fülek Város)
  • Városháza (Fotó: Városi archívum)
  • Füleki vár állami műemlék (Fotó: Schnelczer Zoltán)

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7

Elérhetőségek
Füleki Városi Hivatal
Radničná 25, 986 01 Fülek
tel., fax: +421-(0)47-4381001
email: mesto@filakovo.sk

Ügyfélfogadás
Városi Hivatal:
H.-Cs.: 7.30-11.30/12.30-16.00
Péntek: 7.30-11.30
Ügyfélfogadó központ:
H.-Cs.: 7.30-16.00
Péntek: 7.30-11.30

Felszínalaktani áttekintés

Szlovákia geomorfológiai tájbeosztása szerint Fülek a Mátra-Sajó nagytáj területén, a Cseres-hegységben, azon belül a Füleki-medencében fekszik. A medencét a Béna-patak völgyének kiszélesedése képezi, amelynek Fülek környékén teljes szélessége eléri a 3-4 kilométert, ártere pedig az 1-1,5 kilométert. Az ártér tengerszint feletti magassága Füleken 193 m. A környező legmagasabb hegyek elérik a 340-350 métert tengerszint felett (Haraszt 350,1 m, Sárkány-hegy 340,7 m), de Béna felett már a 480 métert is. Ezeket a harmadidőszak végéből származó kemény, ellenálló bazalt alkotja, míg az alacsonyabban fekvő lejtők kevésbé ellenálló, lágyabb harmadidőszaki homokkőben keletkeztek, melyeket túlnyomórészt negyedidőszaki lejtőtörmelék takar. A Fülek belterében kiemelkedő Vár-hegyet és Vörös-kőt negyedidőszaki vulkáni kráter falának maradványai képezik.

Földtani fejlődés és kőzettani áttekintés

A Fülek környékén előforduló kőzetek földtörténeti fejlődése az idősebb harmadidőszak végén, az oligocénkorban kezdődött, vagyis 24 millió évvel ezelőtt, amikor a térség süllyedésnek indult. A süllyedő medencébe csakhamar az ún. Paratétisz tenger nyomult, amely elöntötte az óidőből (paleozoikum) és középidőből (mezozoikum) származó gyűrt kőzetekből felépülő felszínt. Fülek környékén ez az ősfelszín jelenleg a tengeri üledékek alatt, kb. 700-800 m mélységben helyezkedik el. Geofizikális mérések és fúrások alapján feltételezhető, hogy óidőből származó kristályos kőzetek, főleg fillitek, palák és kvarcitok képezik.

A Paratétisz tenger 600 m körüli vastagságú meszes kőzetliszt összletet hagyott maga után, amely az egész Losonci-medencét kitölti (a kőzetliszt szemcsevastagsága az agyag és a homok között van). A geológiában ezért Losonci Formációnak nevezik. Felszínre Fülektől északra, a Kercsik-hegy nyugati lábánál lép ki. Mállott állapotban sárgásszürke, mélyebb részei (ásott kutakban, gödrökben) azonban szürke, kékesszürke színezetűek.

A tenger a térségből a fiatalabb harmadidőszak kezdetén, a korai miocénben, vagyis 20 millió évvel ezelőtt dél felé visszahúzódott. A Cseres-hegység területén kb. 250 m vastag homokkőösszlet maradt utána. Ez a homokkő építi fel Fülek környékének túlnyomó részét is. Rétegtani neve is innen származik: Füleki Formáció. Vastagsága azonban itt csupán 100 m körül mozog. A várostól nyugatra eső lankás lejtőkön a homokkövet málladékos lejtőtörmelék fedi le, de a várostól keletre és délkeletre, a Béna-patak jobb partjának meredekebb lejtőin, a felszínre is kilép. Színe sárgásszürke, azokon a részeken, ahol a glaukonit nevű zöldes szilikátos ásvány szemcséi tömegesen fordulnak elő, zöldesszürke árnyalatú. A csupasz homokkőfalakból számos helyen keményebb padok is kicsúcsosodnak. Ezeknek magasabb a mésztartalma, így ellenállóbbak a mállással szemben. A homokkő mésztartalma általában 14-15% körül van, egyes részeken azonban felszökhet 50%-ra is.

A tenger visszahúzódása utáni időszakból folyóvízi kavics és homok maradt fenn, a terjedelmes tengermelléki síkságok tavaiban azonban tavi agyag is létrejött. Ezek a kőzetek Fülektől délkeletre, főleg Csákányháza, Bükkrét és Romhány határából ismertek.

a kráterfal látképe a Füleki várral
a kráterfal látképe a Füleki várral

tufarétegek a vár felső részén
tufarétegek a vár felső részén, háttérben a bazaltos Sárkány-hegy

csakanyhazi foldtani szelveny
ilyen homokkőből épül fel Fülek környékének túlnyomó része (Csákányházi földtani szelvény)

Már ebben az időben, tehát mintegy 19 millió évvel ezelőtt, jelentkeztek a vulkánosság első jelei. Egy nem messze levő tűzhányóból vízzel telített vulkáni hamu- és porfelhő áradat hömpölygött végig a tájon. A Cseres-hegység nyugati részén ülepedett le, de Fülek közvetlen környékén nem maradt meg. Ez a jelenleg riodácit tufaként ismert kőzet legközelebb Csákányháza és Pilís környékén fordul elő. Később, 15 millió évvel ezelőtt, a földkéreg felsőbb részeibe forró andezit magma tolult, a felszínre azonban nem ömlött ki. Az andezitet jelenleg Sátorosbányán fejtik.

Jóval terjedelmesebb volt az a vulkáni tevékenység, amely a harmadidőszak végén (a pliocénkorban) és a negyedidőszak kezdetén (a pleisztocénkorban) a mai Füleket és közvetlen környékét is érintette. Mintegy 5 millió évvel ezelőtt kezdődött és kb. 300 ezer évvel ezelőtt fejeződött be. Az előző vulkánoktól eltérően ez a vulkánosság bazaltokat és azok tufáit hozta létre. A geológiában Cseres Bazalt Formációként ismerik. A vulkánosság kezdeti időszakában, 4,7 millió évvel ezelőtt, az Abroncsos feletti hatalmas Monosza tűzhányóból 4 km hosszú lávafolyam nyomult Béna irányába. Ennek belső szerkezetét teljes egészében feltárja a csomai kőbánya: a bazalt függőleges oszlopos elválását, az alatta fekvő ősfolyó kavicsát és a tengeri homokköveket.

Ezután a Bolgáromtól délkeletre eső tűzhányókból tódultak ki lávaárak, amelynek maradványait megtaláljuk a Kercsik és a Sárkány-hegy tetején is. Végül pedig a terbelédi lávafolyam ömlött ki. Ez Csákányházától egészen Terbelédig követhető. A Fülek környékén előforduló bazaltot több kőbányában is fejtették, ill. fejtik ma is (Fülekpüspöki, Haraszt-hegy, Bolgárom, Csoma). A múltban főleg útburkolatra használták kockakőnek, ma inkább zúzott állapotban utak szilárdítására. A Haraszt-hegyen Fülek és Rátka között a fejtés feltárta a bazalt alatt fekvő, a negyedidőszak kezdetéből fennmaradt vörös színű átégetett őstalajt is.

A bazaltvulkánosság a negyedidőszakban is folytatódott, amikor a Cseres-hegység egész területe erőteljes emelkedésnek indult. Ez a kiemelkedés nagyjából 2 millió évvel ezelőtt kezdődött és 10 ezer éve fejeződött be. A Fülek környéki domborzat, de az egész hegység jellegének kialakításában alapvető jelentőséggel bírt. A Monosza és Csákányháza irányából tódult lávafolyamok a Béna- ill. Bába-patak folyását nyugati irányba tolták el. A kiemelkedésnek köszönhetően nőtt a patakok energiája, ami a lágy homokkő eróziós lepusztulásához vezetett. Az idősebb negyedidőszak (pleisztocénkor) vége felé ezért már 160 m mély völgyet vájtak ki a homokkőben, de a völgyek mélysége a Cseres-hegység központi részein eléri a 300 métert is. Ily módon a negyedidőszak végén azokon a helyeken jöttek létre völgyek, ahol egykor, a harmadidőszak végén még homokkőhegyek voltak és fordítva, az egykori völgyek (amelyekbe beletódult a lávafolyam) helyén ma bazaltból álló magaslatok húzódnak. Ezt nevezzük domborzatfordításnak.

lecsúszott bazaltoszlop a Bénai-sziklákon
lecsúszott bazaltoszlop a Bénai-sziklákon

a vulkán által kiszakított homokkőbomba
a vulkán által kiszakított homokkőbomba

vár kráterfal
vár kráterfal (készítette: Vlastimil Konečný)

A kiemelkedés azonban nem volt folyamatos. Amikor szünet állt be az emelkedésbe, a Béna-patak kavicsot és homokot ülepített le. Ezek a folyóvízi teraszok, amelyek maradványait megtalálhatjuk a patak bal partján Fülekpüspöki, ritkábban Fülek felett is.

Az idősebb negyedidőszakban, mintegy 300-400 ezer évvel ezelőtt, kitörtek a hegység utolsó tűzhányói. A Béna-patak völgyén végigfutó, a Béna-hegy felé irányuló mély törésvonal lehetővé tette a földköpeny felső részeiből megolvadt bázikus kőzetanyag feláramlását, amely a felszín közelében vízzel érintkezve heves kitörésekbe torkollott és a mai Fülek területén legalább két krátert hozott létre. A kráterok feneke jóval a környező felszín alatt volt, ezért krátertó formájában megmaradt bennük a víz. Az ilyen típusú kráterokat maaroknak nevezik. A kráterok körül az ismétlődő kitörések következtében apró vulkáni törmelék, lapilli ülepedett le, amelybe helyenként nagyobb darabok, bombák is hullottak. Ezekből alakult ki a kráterek körüli tufagyűrű. Falait a Béna-patak azonban folyamatosan erodálta, pusztította, így mára mindkét kráternek csak maradványai ismertek a Vár-hegyen és a Vörös-kőn.

Különösen jelentős a Vár-hegy, ahol 2000-ben tanösvény is létesült. A vár területén elénk tárul az egykori tufagyűrű belső fala, amelynek rétegei az eredeti kráterfenék irányába, vagyis nyugat felé dőlnek félkör alakban 15-20° szögben. Az egykori kráterfenék tehát a várhegytől nyugatra feküdt. A vár építésekor lefaragott fal az egykori tűzhányó heves kitöréseiről árulkodik. Feljebb a vulkáni anyag kaotikusan halmozódott egymásra, csuszamlásra utaló nyomokkal. A csuszamlás a meredek kráterfalon vagy a lejtőn kialakult csatornákban beállhatott szeizmikus rengések hatására. Egyes részek törések mentén is megsüllyedtek. A vár felső részének több helyén találhatók ököl nagyságú, belül üres félgömbök. Ezek homokkőbombák, amelyeket a vulkán kiszakított az aljzatból (az aljzatot és a vulkán környékét harmadidőszaki tengeri homokkő alkotja) és nagy magasságba röpített, ahol legömbölyödtek és átégetődtek. Ezért a bomba külső burka keményebb, míg belsejéből a lágy homokkő kimállott.

A Béna-patak völgyén végigfutó említett törésvonal mentén jelenleg is áramlik fel a széndioxid. A felszín közelében vízbe keveredik és ásványvíz (csevice) jön létre. A város területén 3 ásványvízforrás található, amelyből kettő fúráson keresztül tör a felszínre (mélységük 38 ill. 50 m). A víz hőmérséklete 10-13,5 °C, ásványtartalma kevés (1,2-1,7 g/l), széndioxid tartalma azonban magasabb (1,4-1,9 g/l). Jellege magnézium-hidrogén-bikarbonátos. Hasonló törésvonal húzódik Síden keresztül is, ahol 7 természetes forrás tör felszínre.
A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába.
További információ (szlovák nyelven) Rendben