A polgármester-helyettes - helyettesíti a város polgármesterét annak távollétében, a városi képviselő-testület választja meg a város polgármesterének javaslatára, általában a teljes megbízatási időszakra. A városi képviselő-testület képviselője. Az ügyletek és tevékenységek körét, amelyeket a polgármester-helyettes jogosult ellátni, a város polgármestere szabja meg.

A város polgármestere képviseli a várost és ő a város legfelsőbb végrehajtó szerve. A város lakosai választják meg közvetlen választásokban négy évre. A polgármesteri tisztség köztisztség. A polgármester megbízatási időszaka az újonnan megválasztott polgármester fogadalomtételével jár le. A polgármester jogköreit főként a községi önkormányzatokról szóló többször módosított Tt. 369/1990. sz. törvény szabályozza.

Szécsény

Szécsény városa Magyarországon, Nógrád megye északi részén a szlovák határnál, az Ipoly folyó völgyében fekszik. Közigazgatásilag hozzátartozik az Ipoly partján elhelyezkedő Pösténypuszta, és a településtől 4 km-re lévő Benczúrfalva is. Lakóinak száma nem sokkal haladja meg a 6000 főt. Régészeti ásatások során talált tárgyi emlékek tanúskodnak arról, hogy az újkőkortól kezdve lakott volt az Ipoly-völgye, és annak kiszélesedő Szécsényi-medencéje. A várost 1229-ben említik először írásban. Felvirágzása a XIV. század első felére esik, amikor mezővárosi jelleget ölt, és a környékbeli települések központjává válik. 1332-ben Szécsényi Tamás vajda XXII. János pápától engedélyt kapott ferences kolostor alapítására. Károly Róbert az 1334. május 5-én kiadott oklevélben Szécsényt városi ranggal ruházta fel. Ezt követően befejeződött a templom és a kolostor építése, és felépült a várkastély. 1552-ben török uralom alá került a település. Több sikertelen próbálkozás után 1593-ban foglalták vissza a felvidéki bányavárosok miatt is fontos várost a magyar seregek. Szécsény 1663-ban ismét török uralom alá került, majd 1683-ban a Bécsből hazatartó Sobieski János lengyel király seregei szabadítják fel végleg. Később pestis járvány tör ki, és szinte teljesen elnéptelenedik a település. Az újratelepítés kezdeményezői a ferencesek voltak, akik többek között Bárkányi Jánost, II. Rákóczi Ferenc nevelőjét küldték a városba. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc - az eredeti tervet megváltoztatva - Szécsénybe hívta össze az országgyűlést, amelyen Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották. A XVIII. század végén tűzvész pusztított a városban. Az 1848/89-es forradalom és szabadságharc bukása után császári csapatok szállták meg a települést. 1886-ban Szécsényt megfosztották városi rangjától. A fejlődés üteme a századforduló után sem növekedett jelentősen és további gátat jelentett a trianoni döntés, majd a II. világháború és az 1956-os forradalom. A fejlődés az 1960-as évektől indult meg, melynek eredményeként 1986 januárjában Szécsény visszakapta városi rangját. Ez idő óta a település ismét városként éli mindennapjait, a térség legjelentősebb oktatási, kulturális és idegenforgalmi központjaként. Az elmúlt évtizedben Szécsény újjászületett. Európai Uniós forrásokból új külsőt kapott történelmi belvárosa, felújításra kerültek közintézményei, így óvodája, iskolája, művelődési háza, könyvtára, polgármesteri hivatala, egészségügyi központja. Szintén uniós támogatásokból nyílik lehetőség ezen intézmények tartalmi megújulására is.

Szécsény Városi Polgármesteri Hivatal, 3170 Szécsény, Rákóczi út 84.
Tel.: +36-32-370-199; +36-32-370-237, fax: +36-32-370-170,
email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., www.szecseny.hu

Salgótarján

www.salgotarjan.hu

Bátonyterenye

www.batonyterenye.hu

Szigethalom

www.szigethalom.hu

Városi terek

• Koháry tér
• Szabadság tér
• Hősök tere

nagyításhoz kattintson a képre [JPG, 2,12 MB]

Az írásos emlékekben az áll, hogy Fülek 1356-ban saját pecsétjével ellátott oklevelet adott ki, arról viszont, hogy hogyan nézett ki ez a pecsét, sehol sincs leírás vagy utalás. 1722-ben a város új pecsétjét és címerét gróf II. Koháry István készítette el. Ismerünk egy pecsétet 1772-ből; ezüst pajzson zöld dombból pálma nő ki, a pajzs tetején aranykorona látható.

Fülek város pecsétje kerek, középen a város címerével, körben a következő felirattal: MESTO FIĽAKOVO. A város pecsétjét ünnepi alkalmakkor használják, oklevelek, jegyzőkönyvek, stb. hitelesítésére.

Egy későbbi címer a 18. század végéről származik. Itt az aranykorona a domb tetejére került, amelyet piros alapra helyeztek. Ebből emelkedik ki egy ezüstszínű kettős kereszt, amely mögött zöld pálma áll. Bevezetése valószínűleg összefügg a II. Leopold (1790-1792) idején tervezett és használt kis állami címerrel.

Fülek város napjainkban az egyszerűbb és címertanilag helytállóbb címert használja, amely 1772-ből származik: fehér alapon zöld dombból egy pálma nő ki, melynek zöld a koronája és sárga a törzse.

Fülek város zászlaját 6 hosszában elhelyezkedő sáv alkotja. A színek a következő sorrendben helyezkednek el: sárga, zöld, fehér, sárga, zöld, fehér. A zászló oldalainak aránya 2:3, mely ún. fecskefarokban végződik.

A város elnevezései időrendi sorrendben

Koháry István

Fülek J. le Denta francia mérnök rajzán (1670)

A vár története

Fülek és környéke jóval az írott források megszületése előtt is lakott volt már. Egyesek szerint a 12. században a mai vár helyén egy fából készült erődítmény állt. Fülek kővárát a Kacsics nemzetség építtette valószínűleg még a tatárjárás előtt. Első írásos emlékünkben - az 1242. február 2-án Székesfehérvárról a pápához intézett segélykérő levélben – Füleket azon 17 vár között említik, melyekbe a magyar nemesség be tudot húzódni a tatárok elől. A mai Szlovákia területéről csak 4 vár került a listára:

...Mi is vártuk egyház anyánk segítségét, hogy a Duna révjeinél szembeszegülhessünk Krisztus neve ellenségeivel - és nem volt segítség. Végül, mivel a Duna befagyott, mindenütt szabaddá vált az út előttük, és átkelhettek hozzánk. Miután pedig átjöttek, rossz szándékkal telve széledtek szét szerte a vidéken, hogy eltervezett gonoszságukat betöltsék. Mi azonban elég sokan és megfelelően felfegyverkezve behúzódtunk Fehérvár, Esztergom… a túlsó oldalon pedig Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár és más várakba és hasonlóképpen megerősített helyekre...

(„Magyarok levele a pápának“ - részlet)

A következő ismert dokumentum az az 1246. január 10-én kelt adománylevél, amiben IV. Béla király elkobozza a várat a Kacsics nemzetségből származó Fulkó rablólovagtól és odaajándékozza a Pok nembeli Móric királyi pohárnokmesternek. Fulkó a tatárjárás idején haranggal csalogatta magához a tatárok elől menekülőket, akiket aztán kirabolt és megölt. Tény, hogy megölte a rokonát is, amiért aztán a király párbajra ítélte, de barátainak közbenjárására kegyelmet kapott. Ennek ellenére tovább folytatta gonosztetteit, hamis érméket nyomott, a királyt sértegette stb. A király mindezt megelégelve a kor szokásjogának megfelelően egy felvértezett lovaggal „mezítelenül“ vívandó párviadalra ítélte. Fulkó azonban a börtöntársával együtt megölte az őröket és megszökött. Elhagyatottan élt amíg öngyilkosságot nem követett el.
A várban a következő korszakban gyakran cserélődtek a tulajdonosok és a várnagyok: Herthwigh lovag (1283), Egyed mester, Csák Máté (1311-1321), Fónyi Balázs (1322-től), Kónya (1354-től), majd 1348-ból és 1385-ből származó oklevelek királyi várként említik Füleket. 1435-ben Zsigmond király a Perényieknek adta zálogba. 1438-ban Erzsébet királynő tulajdonában volt, aki 1440-ben megbízta Ján Jiskrát az uradalom katonai védelmével. Mátyás király serege 1483-ban Lábatlan András vezetésével foglalta el az ellene forduló Perényi Istvántól a várat, melyet ezután Ráskai Balázs budai várnagy gondjaira bízott.

A török időszak 1554-1593

Fülek „ősi jogon“ 1544-ben került Bebek Ferenc Gömör vármegyei főispán tulajdonába. Az ő idejében zajlott le a vár széleskörű modernizációja. 1548-ban Alessandro da Vedano olasz hadi építész tervei alapján bővíttette ki és erődíttette meg, aki terveiben már az ágyúharc követelményeit is figyelembe vette. A régi vár egy középső várrésszel és két új ötszögletű bástyával (melyek közül a nyugati máig Bebek nevét viseli) bővült. A közöttük húzódó vastag falban három ágyúállás és hat szakállas puskához idomított lőrés került kialakításra. Alulról két körtorony között húzódó fal határolta a középső és az alsó vár közötti részt, az ún. szorítót (zwingert). Az alsó várat három ó-olasz bástya védte és két kaputorony, melyeken csapóhídon keresztül lehetett a várba jutni. A várat 10 méter mély árok vette körül. Napjainkra az alsó várból csak annak udvara és nyugati kapuja maradt meg.
Végül árulás segítségével a törökök 1554. június 16-án bevették a várat. Egy korábbi hadifogoly (Aethiops), aki a várban szolgált egy elfelejtett ablakon keresztül, amit szemét kidobásra használtak, értesítette a törököket. Kara Hamza bég és serege felkerekedett Fülekre és az éjszaka leple alatt kötélhágcsókon felmásztak a felső vár udvarára. Bebek semmit sem sejtő őreire egyszerre hatalmas támadás zúdult. A védekezők annak ellenére, hogy hiába vártak kívülről segítséget, bírták tartani az ostromot. Ám amikor Toygon bég ágyúkat küldött a vár ellen, a védők két tűz közé kerültek és a vár elesett. Ezzel hosszú időre megbélyegződött Nógrád sorsa. Az egész ostrom akkor zajlott, amikor Jánossy Pál várkapitány nem volt jelen. Az őrök kevésbé voltak óvatosak, lehet, hogy a kapitány távollétét kihasználva a bortól mámorosan próbálták meg védeni a várat. Más források szerint német zsoldosok voltak az árulók, esetleg egy Bebek által fogságba ejtett pap (Forgács Zsigmondnál), aki bosszúból elárulta a törököknek a várba vezető utat. A törökök az elfoglalt területet a török birodalomhoz csatolták. Nógrád területén három szandzsák került kialakításra: a szécsényi, a nógrádi és a füleki. Az ostrom után a hódítók megerősítették a várfalakat, Mustafa Sokoli vezetése alatt egy minaretet építettek, virágos és zöldséges kerteket, a karavánoknak istállókat, üzleteket, műhelyeket emeltek, valamint tökéletesítették a vízvezetéket és a kutakat. 1556 és 1557 között a várban 49 janicsár, 177 lovas katona és 89 „azáb“ (gyalogos) tartózkodott. Az 1568-1569 közti időszakban a várban 56 müsztahfiz és topcsi (tüzér), 109 lovas és 87 azáb teljesített szolgálatot.
Az 1554 és 1593 közötti időszakból 10 füleki bég nevét ismerjük: Kara Hamza (1556-tól), Velidzsán (1556-1562), Hasszán Prodovics (1562-1564), Arszlán bég (1564), Mehemed (Mahmat 1575), Hasszán (1576), Mahmud (1579), Korkud (1579-1590), Ali (1591) és Juszuf bég (1593).
A törökök hosszú időn keresztül Fülekről intézték támadásaikat az északabbi területek ellen. Idézet a fennmaradt fenyegető levelek egyikéből:

...parancsolom, hogy küldjetek írásban választ, fogtok-e adót fizetni vagy sem. Mert ha nem akartok, biztosak lehettek benne, hogy hatalmas seregemmel megtámadlak titeket, városotokat porrá égetem, benneteket pedig leigázlak és rabszolgaságra ítéllek. Jól jegyezzétek meg… mennyi zólyomi katona fölött győzedelmeskedtem, mennyi fejet, zászlót és dobot zsákmányoltam...

(Ali bég latin nyelvű levele Zólyom város lakosságához, 1591)

Értelemszerűen a falvak inkább kifizették az adót. A törökök 1562-ben nyomultak be Murány környékére. Ferhad Hasan bég leigázta Murány, Krasznahorka és Miskolc környékét is. Amikor 1580-ban a dobsinaiak nem voltak hajlandók adót fizetni, a bég 1584. október 14-én kirabolta, majd fölégette a várost és 350 embert elhurcolt. A füleki piacon ebben az évben 2000 keresztényt adtak el rabszolgának nemre és korra való tekintet nélkül.
A törökök fokozatosan elfoglalták a környező várakat is. A salgói várat még 1554-ben, nem sokkal a a füleki ostrom után. Bár Várgede 1560-ban még ellenállt, 1571-ben Fülekhez hasonlóan a törökök ott is kihasználták az őrség egy részének távollétét és létrák segítségével jutottak a várba. Ajnácskő várát azonban már 1566-ban elfoglalták, így Várgedének nem volt katonai jelentősége a számukra, ezért lerombolták. A környéken egyedül a somoskői vár maradt magyar kézen. 22 év törökkel való „szomszédság“ után 1576-ban a tapasztalatlan Modolóczy Miklós várkapitány rövid csata után adta föl a várat Ali bégnek.

A felszabadítás

A térség nemességének csapatai által támogatott császári hadsereg 1593-ban szánta el magát egy ellencsapásra, mert ekkor az oszmán birodalom figyelmét más térségekben zajló hadi események vonták el. 1593. november 10-én Tieffenbach Kristóf vezetésével a császári sereg Fülekre alá érkezett. A város ostroma november 19-én kezdődött el. A török felmentő seregek Vác térségéből Kara Ali, Zülfikár és Oszmán bégek vezetésével érkeztek meg. November 24-én pedig 7000 katonájával Pálffy Miklós csatlakozott a császáriakhoz. Az ostromlóknak kedvezett Fülek török kapitányának - Ufressusnak - a távolléte is, aki magányügyeit intézte. A tüzérségi előkészítést követően 4000 gyalogos támadta meg a várat. A törökök csak nagy veszteségek árán tudtak ellenállni, majd végül 1593. november 27-én a fellegvárba szorultak és megadták magukat. Az írásos források említést tesznek arról is, hogy megközelítőleg 300 „török“ civil önszántából a városban maradt, ők később beolvadtak a helyi lakosságba. A főseregről leválva kisebb katonai egységek felszabadították Somoskőt és Salgót is, a törökök ezeket minden ellenállás nélkül feladták.

 

Fülek fölszabadítása 1593-ban

Fülek virágkora

A vár felszabadítása után 1598-ban Serényi Mihály, 1599-ben pedig Honorius Tonhauser volt a várkapitány. Fülek politikai és katonai jelentősége a 17. században napról napra növekedett. Ide menekült a nemesség a veszélyeztetett területekről. A század első felében fokozatosan ide települt a környék három vármegyéje - Nógrád, Pest-Pilis-Solt és Heves-Külső-Szolnok, sőt alkalmanként itt tartotta nemesi közgyűlését és törvényszékeit Hont és Csongrád is.
Ezt a korszakot a Habsburg ellenes nemesi felkelések jellemezték, gondoljunk csak Bocskay Istvánra (1557-1606), Bethlen Gáborra (1580-1629) és Rákóczi Györgyre (1593-1648).
1604-ben a császári hadsereg megpróbálta kiszorítani Bocskayt a mai Szlovákia keleti részéről és a Tiszántúlról. A felkelők egyik ága Rhédey Ferenc (füleki várkapitány) vezetésével elfoglalta Gömört és Kishontot, majd 1604 decemberében beért a füleki vár alá. A várat azonban jól felfegyverzett katonák őrizték. A csapat inkább tovább indult Korpona és Besztercebánya felé... 1605 márciusában janicsárokkal tértek vissza elfoglalni Füleket. A felkelés leverését követően Nagy Egídiusz majd Bosnyák Tamás lett a vár kapitánya. Füleki kapitánykodása idején az országgyűlés többször is kedvező döntést hozott a vár megerősítését és bővítését illetően (1608, 1609, 1613, 1618). 1615. május 4-én szörnyű tűz pusztította a várat és a várost, de 1619-re rekonstruálni tudták. A rendi felkelés harcai azonban újra lendületet vettek. Bethlen Gábor felkelése során Füleket újra elfoglalták (1619. szeptember 14.), ám belső viszályok következményeként a császári hadsereg Széchy György segítségével újra visszafoglalta Szécsénnyel együtt. Herencsényi várkapitány, aki korábban maga is Bethlen követője volt, 1621-ben segített bevenni a várat a király részére. Egy nappal ezután halt meg Füleken rabként az a Rhédey Ferenc, aki korábban a vár kapitánya is volt. Bethlen még próbálkozik a vár bevételével (10.000 katonával), de kénytelen egészen Érsekújvárig visszavonulni. 1623 októberében újra Fülek alá érkezik, de ismét kénytelen feladni tervét.
II. Ferdinánd király megint Bosnyákot nevezi ki kapitánynak. A vár 1630-tól Bosnyák Judit tulajdonába került. Fülek, mint Nógrád központja, ezekben az időkben éli a virágkorát. Evangélikus gimnáziumot alapítanak, fejlődik kézművesipar. Egy közeli dombon (a Vöröskőn) bástyát emelnek és az Őrhegyre Losonc felől védő őrséget állítanak. A város korabeli látképei bizonyítják, hogy fallal volt körülvéve, melyet lőrések és bástyák tagoltak. A várfal előtt árok és karósánc húzódott. A városban négy nagyobb szakrális építmény állt: egy monumentális protestáns templom két toronnyal, a római katolikus templom a kolostorral, két török szakrális építmény, két fürdő, az iskolák és a gimnázium épülete, valamint további emeletes épületek.
A város és a vár leghitelesebb terveit Johann le Dentu francia mérnök 1670-ben készített el. Sajnos a felsorolt építmények többsége 1682-ben elpusztult. Érdekes lenne régészeti szempontból megkutatni a mai város területét is.
I. Rákóczi György felkelése idején az akkori várkapitány Wesselényi Ferenc a császár oldalára állt. 1645-ben a városra tört Puchaim Farkas tábornagy. 1648-ban Rákóczi meghalt és véget ér a 30 éves háború is. 1645 és 1653 között a vár kapitánya Wesselényi Ádám volt, majd 1657-től I. Koháry István lett a vár örökös főkapitánya. 1652-ben a vár katonai állományát 197 német gyalogos, 300 huszár, 150 hajdú, 25 tüzér és 7 egyéb beosztású katona képezte.

Az apokalipszis

1664-ben a császár hűséges követője, II. Koháry István, lett a vár kapitánya. 1672-ben megerősíttette a várat, mintha megérezte volna, hogy szükség lesz rá. Az ő kapitánysága alatt egy másik felkelés volt készülőben Thököly Imre vezetésével. Az Oszmán Birodalom - a Habsburgok legerősebb ellensége – Thököly segítségére hatalmas hadsereget küldött. A török-kuruc csapatok 1678-ban támadták meg először Füleket, de sikertelenül. 1682-ben jöttek újra Fülek alá – a vár és a város sorsa ekkor pecsételődött meg. Augusztus 22-én az első török-kuruc alakulatok körbe vették a várat és számuk napról napra nőtt. Megkezdődött az ostrom. A füleki vár értékét bizonyítja az is, hogy hatalmas sereget küldött Thökölynek a török szultán. Összesen 60.000 katona ostromolta a várat (Bél Mátyás szerint 100 000). A várvédők száma 4.000 volt a város lakosságát is beleértve.
Thökölyék 20.000 tallért fizettek Braka Andrásnak, hogy gyújtsa fel a városban álló házát. Az őröknek kellett volna jelenteniük a tüzet és ezalatt támadták volna meg a várat. Ám a várkapitány ezt megtudta, Brakát felakasztatta és felnégyeltette.
Az ostrom részleteit Miles Mátyás szemtanú naplójából ismerhetjük meg. Szeptember 3. hajnalán hullottak az első gránátok a várra. Reggel fél hatra a városnak több részét tűz borította, kilencre pedig már az egész város lángolt. Szeldi pasa északról, Ibrahim pasa pedig a keletről bombázta a várat. A város és a vár déli oldaláról Apafy Mihály és Teleki Mihály hadai támadtak. Koháry beljebb húzódott a várba. Harc harcot követett és a védekezők egyre fáradtabbak voltak. Amikor már a kimerültség határán voltak Petróczi, Szirmay, Petneházy és Kezer felszólították Koháryt, hogy adja fel a csatát. A vár segítségére siettek a városból Nácsay Lukács, Csont István és Kakukk Gergely alakulatai is. Az esély a vár megmentésére napról napra csökkent, ezért a vár legénysége fellázadt. A várkapitánynál azonban kérésük süket fülekre talált. Süketségét csak az a fenyegetés oszlatta el, hogy ledobják a vár faláról. Ennek ellenére Koháry a várat soha nem akarta feladni és akár a saját testével is védte volna. Akarata ellenére két hét múlva, 1682. szeptember 10-én a legénység kapitulált.
A törökök az egész várost a földdel tették egyenlővé. A várban égett Nógrád, Pest-Pilis-Solt és Heves-Külső-Szolnok megyék levéltárának nagy része. 1682. szeptember 16-án Ibrahim pasa levelet küldött Thökölynek, mellyel a szultán magyar királlyá nevezi őt ki. A szultán a nagyvezíren keresztül a királyi hatalom jelképeit is eljuttatta hozzá: palástot, kardot, buzogányt, zászlót és koronát is küldött neki. Thököly azonban nem fogadta el a kinevezést. Továbbra is „csak“ Felső-Magyarország urának tartotta magát.
A város annyira le volt rombolva, hogy csak hosszú idő múlva tudták újratelepíteni. A céhekbe tömörült iparosok a közeli Losoncra költöztek. II. Koháry István fogságából való visszatérése után új templomot és ferences kolostort építtetett (1725). A várat már nem újíttatta fel, helyette kastélyt építtetett a városban. A királytól hűsége elismeréséül hatalmas birtokokat kapott ajándékba.
1696-ban Füleken csak 24 nemesi ház, 8 armalista ház, 13 katonai ház és a szegények és özvegyek néhány háza állt.

A vár jelene

A vár régészeti feltárását a Magyar Nemzeti Múzeum 1944-ben dr. Kalmár János vezetésével folytatta le. A világháború után a leleteket Budapest visszaszolgáltatta a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumnak. Az kutatást dr. Kalmár a középső vár szorítójában kezdte, majd a fellegvárban 6 helyiséget tanulmányozott át. Az általa feltárt akna gabonaraktárul szolgált, felette malom állt. A középső várban átvizsgálta a ciszternát, a kutat és három ágyúállást –egyikükben fazekasműhely működhetett. Az ásatásokat a háború szakította félbe.

Füleki vár régi képeslapon

Az ásatás során előkerült leletek

Az ásatások alkalmával a várban nagy mennyiségű kerámialelet került elő - cserepek és kályhacsempék. Továbbá találtak még: pipákat, kalapácsot, fúrókat, baltát, csákányokat, kaszát, lapátot stb. A fontosabb leletek közé tartoznak még: különböző kések, kőműveskanál, étkészletek, ollók, török gyertyatartó és egy doromb. Külön figyelmet érdemelnek a talált ékszerek és érmék. Fegyvereket szintén találtak: ágyúgolyókat, török kopja hegyét, harci csákányt, lándzsát, szabját, török puskacsövet, vas és ólom puskagolyókat és öntőformákat. A kutatás során hatalmas mennyiségű ágyúgolyó is előkerült, valamint az ágyú tisztításához szükséges kellékek is.

A vár széles körű műemléki felújítását az 1970-es években kezdték el. Felújították a legépebben megmaradt Bebek-tornyot, az óratoronyot és a középső vár ágyúállásokkal tagolt falát. A vár 1993-óta látogatható.
1999. szeptember 8-án a város Cseres-hegység Tájvédelmi Körzettel együttműködve tanösvényt nyitott a várban, amely nem csak a vár történelmét, de a várhegy figyelemreméltó geológiai múltját is bemutatja a látogatóknak, hiszen az egy maar típusú kráter külső fala.
A vár régészeti feltárása és műemléki felújítása 2003 óta új lendületet vett. Európai uniós, hazai és magyarországi pályázati források felhasználásával az azóta eltelt időben sikerült biztonságosabbá tenni a várlátogatást, megállítani a Perényi-torony további állagromlását és kialakítani a Füleki Vármúzeum kiállítótermeit a Bebek-toronyban. Az állandó kiállítás 2008. augusztus 15-én nyílt meg. A bástya kerengője 2009-ben került vissza eredeti helyére.

Irodalom:

1. Hernády Károly, Nógradi várak, Panoráma 1982
2. J. Halaj a kol., Novohrad, Regionálna vlastivedná monografia, 1.diel: Príroda, Osveta, Martin 1985
3. Novohrad, Regionálna vlastivedná monografia, 2.diel: História
4. Krásy Slovenska 1-2, 1995
5. Jozef Drenko, Fiľakovský hrad, Lučenec, 1992
6. Jozef Drenko (szerk.), Fiľakovo-Fülek 1246-1996, Fülek – Városi Hivatal, 1996
7. P. König Kelemen, Fülek vára, 1942

Fülek Város Közép-Szlovákia déli részén, a Besztercebányai kerületben, a Neogradiensis Eurorégió területén, a Losonci járásban található.
Nemzetiségileg vegyes lakosságának száma 9 949 a füleki kataszter kiterjedése 1645,90 ha-ra tehető. A munkanélküliség mértéke 21-24% között mozog. Munkalehetőségeket tartunk számon a ipari gyártóüzemeknél, amelyek a volt KOVOSMALT megszűnését követően keletkeztek, az ipari övezetben a meglevő, transzformálódó cégeknél és kisvállalkozóknál az üzlet és a szolgáltatások területén. A közigazgatásban és az iskolaügyben dolgozók száma Füleken megközelítőleg 330.

Fülek Város 2003 óta eredményesen foglalkozik az önkormányzat megreformálásával. Sikeres pályázatoknak köszönhetően különböző érdekcsoportokkal munkatalálkozók valósultak meg, elkészült egy szociológiai kutatás és az elemzéseket követően kidolgozásra kerültek Fülek város fejlesztési dokumentumai. Folyamatos a kommunikáció a lakossággal, a civil, vállalkozói és állami szektor képviselőivel.
2002-től működik a Közös Községi Hivatal, amely az iskola és építésügy területén az állami igazgatás által átruházott feladatokat látja el. Az egyes osztályok tevékenysége bővítve és minőségileg javítva lett.
Megalakult a Füleki Vármúzeum (a vár területén álló megújult Bebek bástyában), a vállalkozói inkubátor (a tectum nonprofit szervezet működteti a felújított néhai Szolgáltatások Házában), az idősek otthona és szociális otthon (a valahai óvoda és bölcsőde átépített komplexumában a Nezábudka /Nefelejcs/ nonprofit szervezet működteti) és a Z.p.o. Geopark Novohrad - Nógrád Jogi Személyek Társulása (irodája a vár alatt a Nógrádi Turisztikai Információs Központ épületében van).

Fülek Város együttműködik:

• a város területén működő civil szervezetekkel,
• az Abroncsos Mikrorégióval és más mikroregionális egyesületekkel a környéken,
• a Región Neogradiensis Egyesülettel,
• a Partnerstvo Južného Novohradu (Dél Nógrád Partnersége) Egyesülettel,
• Besztercebánya Megye Önkormányzati Hivatalának alkalmazottaival,
• a besztercebányai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatallal,
• a besztercebányai Szlovák Környezetvédelmi Ügynökséggel,
• az állami természetvédelem területén a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzettel,

a határon átnyúló együttműködés keretein belül:

• a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, HU
• a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal, Ipolytarnóc
• a Salgótarjáni Kistérség Többcélú Társulásával
• Nógrád megye területén működő Turinform irodákkal
• A Palóc Út Egyesülettel
• Bátonyterenye Várossal
• Szécsény Várossal
• megtörtént a kapcsolatfelvétel Edirne városával is Törökországból.

Egy vármúzeum létesítésének ötlete már 1941-ben felmerült Füleken. König Kelemen ferences szerzetes „Várbizottságot“ alapított, mely pénzt gyűjtött az alakuló intézményre és a füleki vár régészeti feltárását sürgető kérvényt küldött a Magyar Nemzeti Múzeumba. A munkát dr. Kalmár János régész 1944-ben kezdte meg, de a közelgő front hosszú évekre megszakította nemcsak az ásatásokat, a múzeumalapítás folyamatát is.

Nógrád szlovákiai részének első máig működő múzeuma 1951-ben a füleki Járási Honismereti Múzeum volt, melyet 1960-ban az akkori közigazgatási reform következményeként Városi Múzeummá fokoztak vissza. 1967-ben a városba költözött a Losonci járás Járási Honismereti Múzeuma, mely 1955-ös alapítását követően a gácsi várkastélyban székelt (1971-től Füleki Nógrádi Múzeum név alatt működött). 1976-ban önálló részlegként ehhez csatolták a Városi Múzeumot. 1967 és 1984 között így a városban két állandó kiállítás is látogatható volt: a Városi Múzeum állandó kiállítása a ferences kolostor földszinti helyiségeiben, valamint a Nógrádi Múzeum állandó kiállítása a Vigadó épületében (a Vigadó 1900-ban épült, 1940-től polgári iskola működött benne). 1984-ben a Nógrádi Múzeumot az épület nem megfelelő állapotára hivatkozva Losoncra költöztették, majd 1988-ban lebontották a kolostorban berendezett állandó kiállítást is. A városka, melynek lakosai hosszú időn át két állandó kiállításra is büszkék lehettek, a rendszerváltás évére múzeum nélkül maradt.

1993-ban új fejezete kezdődött a füleki múzeum történetének. A város kérésének elegett tett a SZK Kulturális Minisztériuma, mint a Nógrádi Múzeum akkori fenntartója, és a Városi Múzeum gyűjteményének egy részét, mely akkor már hat éve őrizetlen raktárakban tengődött, a Fülek Városnak ajándékozta. A megújított Városi Múzeum a Városi Művelődési Központ részlegévé vált, mely állandó kiállítását a Vigadó három helyiségében nyitotta meg 1994-ben. 15 év elteltével azonban szükségessé vált az intézmény átszervezése.

A „vármúzeum“ egykori gondolata 2005-ben újra felmerült az önkormányzat fejlesztési tervei között. A 2006-2007-es időszakban lezajlott a város tulajdonában lévő vár Bebek-tornyának műemléki felújítása és a tervezett új funkcióhoz való adaptálása. 2007 áprilisában megalakult a Füleki Vármúzeum, mely kezelésbe kapta úgy az egykori Városi Múzeum gyűjteményeit, mint magát a füleki várat. 2008 augusztusában a Vármúzeum az ötemeletes Bebek-torony alsó három szintjén megnyitotta „A füleki vár évszázadai“ c. kiállítását, mely a vár és a város történetén vezeti végig a látogatót az első írásos emléktől a vár 1682-es lerombolásáig. A vár makettje mellett kiállításra kerültek az erődítmény feltárása során napfényre került középkori és kora újkori régészeti leletek a Szlovák Nemzeti Múzeumból (középkori magyar királyokat és szenteket ábrázoló kályhacsempék), a vár eredeti kulcsai és a Fülek 39 éves török hódoltságából származó tárgyak. Eredetileg a torony alsó szintjén a környék legjelentősebb régészeti lelőhelyeinek bemutatóhelye került kialakításra. A több mint 3000 éves várgedei bronzkincs néhány darabját és a ragyolci bronzkori temető kerámiaanyagának egy részét egyaránt a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria kölcsönözte Fülekre. Hatalmas történelmi és esztétikai értékkel bírnak a Perse határában feltárt avar-szláv és honfoglalás kori övveretek is. 2011-ben a „Gerinces ősmaradványok Fülek környékén“ című paleontológiai állandó kiállítás került az alsó szintre, így az imént említett tárgyak egy emelettel feljebb kerültek. 2017-től a Füleki Vármúzeum megújult és korszerűsített állandó kiállítással várja a látogatókat. A paleontológiai tárlat a Fülek környékéről származó, több mint 20 millió éves gerinctelen ősmaradványokkal és növénylenyomatokkal bővült. A környék történelmét bemutató tárgyakat különböző korabeli rekonstrukciók teszik érdekesebbé, mint például a Persén feltárt avar – szláv temető egyik férfi sírja, a bronzkori ünnepi női viselet, vagy II. Koháry István utolsó várkapitány korhű öltözéke. A történelmi tárlatot gazdagítja két, 18. századi szentet ábrázoló, újonnan restaurált olajfestmény is, csak úgy mint az elmúlt évtizedben zajló régészeti feltárások új leletanyaga. A torony negyedik szintjén egy nagyképernyős televíziókkal ellátott, új „pihenősarok“ alakult ki. Itt többek között megtekinthető a füleki vár eredeti állapotát bemutató 3D-s videó-rekonstrukció, illetve különböző rendezvények készült felvételek összeállítása is.

Városi Honismereti Múzeum a Füleki Vármúzeum részlegeként dolgozik tovább. Állandó kiállítását 2008 nyarán bezárták, mert az épület felújításra szorul. A széleskörű felújítást követően a múzeum 2014-ben nyitotta meg új állandó kiállítását „A füleki pálmától a világhírű kakasig“ címmel, mely Fülek 1682 utáni történetét mutatja be. A Vármúzeum időszaki kiállításait a Városi Honismereti Múzeum ún. galériájában és a Bebek-torony legfelső emeletén rendezi.

2011-től az intézmény igazgatása alá tartozik a Városi Könyvtár is, amely a Vigadó épületében kapott helyet. Változatos könyvtári állományának köszönhetően gyakran látogatják fiatal és felnőtt olvasók egyaránt.